Szerzőink bemutatkozása

Berki Hédi vagyok, 16 éves gimnazista.

Nógrád vármegye egyik kis falujában élek, itt nőttem fel.

A versírás számomra nem csak egy hobbi, hanem önkifejezés.

Óvodás korom óta vonzott az irodalom.

Ahogy az iskolába kerültem, rájöttem hogy érzékem is van hozzá.

Versenyek és vetélkedők sikeres helyezéseit tudhatom magam mögött.

A verseimmel viszont azt szeretném megmutatni, hogy nem az vagyok amit a külvilágnak mutatok.

Fejes Csenge vagyok. 16 éves. Az életem más, mint az átlagos embereké. Egy baleset következtében, megsérült a gerincem és azóta, a betegség uralja a hétköznapjaimat. Mindig is érdekelt az irodalom, de a balesetem után terápiának bizonyult és fokozatosan a küldetésemmé vált segíteni a betegeket és hozzátartozóikat az irodalom által, valamint a szerencsésebb társainknak bemutatni ezt a küzdelmekkel teli, de felemelő világot. Persze ezek mellett más-más izgalmas történeteket is írok, ugyanis igyekszem minél sokszínűbben feldolgozni a világot és irodalmi nyelvre fordítani.

Hitvallásom, hogy a nyitott szív, előbb vagy utóbb, más ajtókat is kinyit.

Gulyás Laura vagyok, tizennyolc éves. Északkelet-Magyarország egyik városában élek, és jelenleg gimnazistaként tanulok. Az írás számomra nem pusztán hobbi, hanem belső szükséglet – egyfajta menedék, ahol a gondolataimat, érzéseimet, kimondatlan kérdéseimet biztonságban megfogalmazhatom. A versek világában akkor is otthonra lelek, amikor a hétköznapok zajában nehéz meghallani a saját hangomat. Írásaimban gyakran keresem a csendek mögötti igazságot, a lélek rezdüléseit, azokat a pillanatokat, amelyek látszólag jelentéktelenek, mégis mélyebb tartalmat hordoznak. Számomra a vers egyszerre tükör és útmutató: segít megérteni a világot, és remélem, hogy mások is ráismerhetnek benne saját történeteikre, érzéseikre. Örömmel és hálával tölt el, hogy a verseim helyet kaptak ebben a folyóiratban, és ezáltal lehetőségem nyílik arra, hogy megszólítsam az olvasót – talán épp azt, aki hasonló gondolatokat hordoz magában, csak eddig nem tudta kimondani őket.

A nevem, Gyenese Szulamit. 17 éves vagyok. Jelenleg a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tanulok, gyakorlatos színész képzésen. Azaz álmom, hogy színész legyek.

Az írás, hobbi számomra. Szeretem, amikor magával ragad. Ha leülök és elkezdek írni, alig tudom abbahagyni, mindig újabb és újabb gondolatok születnek meg a fejemben. Fontosnak tartom, hogy minden alkotásomban tudjak valami útravalót adni az olvasóknak, hiszen a közös olvasás, közösséget teremt. Még nem tudom, melyik műfaj áll hozzám a legközelebb. Nem aggódom emiatt. Írtam már mesét, verset, emlékiratot, novellát, kémiai tanmesét és 2 kisfilm szövegkönyvét, amit meg is filmesítettem.

Egyszer mindent ki kell próbálni ebben az életben, nem?

Sziasztok! Lizi vagyok, hát nem mondanám hogy egy mindennapi lány, Szeretek írni de nem helyesen. Hiszen kicsit azért én is furának tartom magam. Tíz éves vagyok és otthon tanulok. Negyedikes leszek ha a vizsgákon túl leszek. Eléggé fura, hogy azt, amit írok, azt valakik látni is fogják. Brrr. Mondjuk nem olyan brrr.

A kedvenc állatom a ló. Sokat szoktam álmodozni, hogy lovagolok és versenyzek. Az a legrosszabb mikor álmodozok, hogy vissza kell zökkennem a valóságba. És hát igen nem mindenkivel esik meg hogy a nővére egy főszerkesztő. Nem tudom miért szeretem annyira a lovakat, de ég bennem a vágy, hogy egyszer nekem is legyen egy lovam. Mindentől távol lakunk és nem nagyon történik velem semmi. Na jó ez nem igaz, hiszen sokszor keveredünk izgalomba. Nagyon szeretek olvasni és biztos hogy elolvasom a te regényedet vagy versedet is.

Nem vagyok valami tanulás kedvelő de azért szeretek gondolkozni csak nem a matekon. Írni leginkább történeteket, rövid meséket, novellákat és verseket szoktam.

Jó olvasást!

Haroon vagyok, egy 18 éves, teljesen átlagos srác. Már több mint fél éve írok prózákat, verseket és rövidebb novellákat. Nemrégiben belefogtam egy projektbe, amelynek keretében saját műveimet publikálom az oldalamra. Azt vettem észre, hogy a mai társadalomból kezd kikopni a művészet, különösen az én generációmban. Ez nagyon nem tetszik nekem, mivel az írás szabadsága erőt ad minden léleknek és értő embernek.

Arra szeretnélek kérni, hogy ha van Instagramod, és van néhány szabad perced, nézz fel az oldalamra! Ha tetszik, amit képviselek, egy követéssel segíthetnéd feltörekvő munkásságomat. Az oldal neve: @gofosz

Előre is köszönöm mindenkinek az építő kritikákat és tanácsokat! Ha esetleg benned is szunnyad egy hasonló, ambíciókkal teli íródeák, akkor ne habozz felvenni velem a kapcsolatot! Szívesen megosztom mások műveit is az oldalamon, akár névvel, akár név nélkül – ez rajtad múlik. Emellett társírói szerepkörbe is szívesen várok bárkit!

Köszönöm még egyszer, ha támogatod a hobbi/kicsit profi irányba elinduló projektem! Ragadjunk tollat, és váltsuk meg közösen a világot!

Instagram profil

Álmos vagyok, 18 éves kortárs író, költő. Szeretem kiírni magamból az érzelmeimet, és a műveimmel gondolkodásra késztetni az embereket. Az alkotás számomra a kiszabadulás a mindennapok szürkeségéből.

Németh Milán vagyok. Verseket írni nagyszüleim halála miatt kezdtem. Jelenleg Sárváron élek. Szombathelyen tanulok pék- cukrászként. Egy Magyarországon ritka sportot űzök: a petanquet. Életcélom hogy másoknak segítsek. A versírás területén legtöbb segítséget Általános Iskolás tanáromnak, a Kis Alkotók Körének köszönhetem.

Papp Eszter Júlia vagyok, a deszki Zoltánfy István Általános Iskola 7. osztályos tanulója. A kedvenc tantárgyaim az irodalom és a történelem. Szabadidőmben hegedülök és rajzszakköre járok. Nagyon szeretek olvasni könyveket és verseket, kedvenc költőim Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila. A filmvilágot kivételesen nagyon szeretem, tavaly óta mélyedtem bele a témába.

Régen mikor még alsós tanuló voltam, nem szerettem az irodalmat, a verseket. Sosem próbáltam verset írni, úgy gondoltam, hogy nem is értenék hozzá, de felsőre megváltozott a véleményem. Mikor verset írok mindig hallgatok zenét, általában klasszikus vagy jazz műfajú zenéket. Ha nem jön az ihlet, akkor festményeket nézek vagy egy képet egyszerű emberekről és elgondolkodok rajtuk, de általában csak leülök a lap elé és csak jönnek a szavak, mintha valami belső hang újra szülné magát.

Versírás nem más, mint újjászületés.

Pintér Amádé vagyok, hétéves. Szeptemberben kezdtem iskolába járni. Szeretek meséket kitalálni és rímeket keresni. A fejem tele van bölcsességekkel, lehet bennük lapozgatni. Anyának, vagy nővéremnek diktálom le, amiket írok, mert még nem tudok egyedül írni. De néha verseimet próbálom lejegyezni, vagy gépelni, de anya szerint még kódolva írok és úgy kell kitalálnia, mit is akartam. Szerelő szeretnék lenni.

Pintér Illangó vagyok, író, költő. Az életem alapkövei között található meg az írás, a család, a természet és Isten. Egészen pici korom óta foglalkozók történetekkel. Anya hosszú órákat mesélt nekem mesekönyvből és fejből is. 5-6 éves koromban több száz oldalas regényeket olvasott fel. A könyvek beleégtek az emlékezetembe. Egy fa kirakó táblája hátulján még most is, 10 évvel később is, fellelhető 3 éves koromban kitalált játszótársaim arcképe. Én diktáltam, milyenek, mi a nevük, hogy néznek ki, mit szeretnek csinálni és anya írta, rajzolta.

A tényleges írás 4 éves koromban kezdődött. Bátyám iskolás lett és vele együtt tanulva ötévesen már én is olvastam. Első két iskolás évemben otthontanultam. Anya a betűket történetek írásával gyakoroltatta, így megírtam első meseregényemet 6 évesen, amit három év elteltével kirészleteztem.

Ezután iskolába kerültem és egy kis szünetet tartottam a próza terén és 60-70 verset írtam, majd 11 évesen egy történetnek kezdtem neki, ami 75 oldalra nőtte ki magát. Azóta le sem raktam a tollat.

Leginkább novellát és regényt szeretek írni, ezt gyakorlatilag bármikor és bárhol. Írtam már iskolában, buszon, számítógép előtt, füzetben, erdőben, főzés közepette, éjszaka. Ennek eredménye 7 regény, és számtalan novella, mese.

A vers: ahhoz nincs mindig kedvem. De ha van, akkor semmi máshoz. Ha megszáll egy ihlet, egyenlő minden borul körülöttem. Elő a toll, elő a papír! Ezt családom már úgy-ahogy megszokta. Az iskolában is tolerálja egy-egy tanár. Például amikor tornaórán verset kezdek fabrikálni vagy épp angolon. Több száz versem van és egy elbeszélőkölteményem.

Más megközelítésből a alapítótagi bemutatkozásomban olvashattok rólam.

Írásaim kereskedelmi forgalomban is kaphatóak pl a Helma kiadónál nyomtatottan és e-könyvként sok helyen, de családom honlapján is lehet olvasni róluk a könyvek rovatban. www.csodakfoldje.webnode.hu

Pintér Jávornak hívnak, 3.-os vagyok. Szeretek bújizni Anyával, szeretem a kisállatokat és a traktorokat. Sokszor, vagyis szinte mindig, ha jön a gép, egész nap nézem, ahogy dolgozik a réten. Idén többször is megállt a traktor mellettem és beülhetem úgy, hogy a gép sétatempóban ment. Egyszer egy reggel Anya azzal lepett meg, hogy egy hét múlva elmehetünk a tehenészetbe, ahonnan a traktorok kaszálni járnak az utcánk végére. Nagyon izgultam. 65 kérdést írtam, amiket feltettem a főnöknek. A traktorokról írtam az első regényemet és verseimet. Aztán megismertünk egy másik tanyát is, ahol egy fiatal fiú vezeti a gépeket és mindig telefonál, ha dolgozni indul, én pedig beszállhatok a kormány mellé.

De az állatokat is kedvelem, amikor kiskecskénk született, egész tavaszi szünetben végig ott gubbasztottam mellette a karámban. Ha jön az íráskedv, nem csinálok mást, csak gépelek. Az egyik regényemet, ami több, mint száz oldal, pár hét alatt írtam meg, ennek most írtam a folytatását, szintén rövid idő alatt. Egy másikat, ami csak 70 oldalas, 3 hét alatt alkottam meg. Néha rövidebb meséket és novellákat is írok. A verseket kevésbé szeretem. Szeretem, ha valami vicces és izgalmas, de komoly dolgokról is szoktam írni.

Már vagy ötödikes koromban elkezdtem írni, nem azért mert azt gondoltam tehetséges leszek, hanem hogy kiadjam magamból az érzéseimet a szavak által. Nem gondoltam hogy valaha szerepelni fognak a verseim egy folyóiratban, hát azt nem hogy versenyre viszem a munkáimat. Sokaknak mutattam be őket, tetszett nekik, legtöbbjüknek végül is. Mindig is imádtam az irodalmat és örülök hogy van hozzá ilyesfajta kötődésem is.

A hol vagy? És a tíz kívánság, az első verseim között volt amiket papírra vetettem egy tanulószoba során. Az irodalom tanárnőmnek is tetszették a munkáim, aki ezeket ötössel jutalmazta. Most jelenleg két könyvemen is dolgozom, amik szereplők tekintetében összekötésben állnak, és nem kizárt hogy a fóliázást is meg fogják kapni a téma miatt amit feldolgoz. Leginkább szomorú és depresszív hangvételben írok, Ady és József Attila is nagy példaképem. Egy a biztos, hogy folytatni fogom az írást, kerül amibe kerül. Hiszen boldoggá tesz ez a fajta munkásság, mindörökké írni szeretnék.

Észrevette-e már, hogy a mesék, novellák, és egyéb prózai formában írt dokumentumok milyen nehézkesen kezdődnek? Mintha az író megpróbálnak más lenni, mind ami valójában. Megpróbál bonyolult szavakat használni, és úgy csűrni-csavarni a mondatokat, hogy azokra az olvasó biztosan felfigyeljen. Persze ez (jobb esetben) hamar elmúlik, és a mondvacsinált -akarom mondani írvacsinált szavak helyét átveszi egyfajta, majdhogynem őszinte gondolatleírás. Olyankor az író már nem is egészen másnak ír, hanem magának. Magának? De pontosan ki is az?-kérdezi ön, az olvasó. Ezt próbálom megválaszolni.

Anna vagyok, egy majdnem-középiskolás majdnem-kölyök, aki egy békés faluban élő békés családból jött. Művésznevem Yasa, ami hauszául (igen, van ilyen nyelv, nem, sok ideig én sem tudtam mi az) azt jelenti 'miért?'. Sok időbe telt, mire eljutottam ehhez a névhez, és még most sem tudom biztosan, ezen a néven fogok-e alkotni a jövőben, de úgy érzem hogy a jelen pillanatban szinte tökéletes.

Az alkotásaimban igyekszem megválaszolni a magamhoz feltett kérdéseim, és leírni nézeteimet és tapasztalataimat erről a világról, ahol már közel egy és fél évtizede szelem a kozmoszt 107247 km/h-ás sebességgel, minden nap. Ha felkeltettem az érdeklődését, az már jó, nem? Ha pedig nem, akkor legalább végigolvasta a bemutatkozómat. Mindkét esetben köszönöm, és további szép napot!

Szlavita Karina vagyok, 11 éves. A Nyíregyházi Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 5/a osztályos (12 osztályos gimnázium) tanulója vagyok. Nagyon szeretek alkotni, kézműveskedni és verseket írni. 7 éves korom óta tanulok verseket és járok szavalásokra. Majd később apukám inspirált arra, hogy kezdjek el verseket írni. Mindig azt mondja, hogy mindegy miben vagyok tehetséges csak merjem magam megmutatni. Nagyon szeretem az állatokat. Van egy tacskóm, egy törpe hörcsögöm és egy gekkóm. Szeretek sétálni és a szabadban lenni. Szeretem az új kihívásokat!